Cagliari, Szardínia “fővárosa”
Idézőjelbe tettem a főváros szót, hiszen helytelen, mivel egész Olaszország fővárosa Róma, mégis rengeteg helyen olvasható így hibásan.
Cagliari Szardínia tartományi székhelye, mint pl. Lombardiának Milánó, vagy Liguriának Genova. Kb. 150 000 lakosa van, de a hozzá tartozó településekkel együtt eléri a kb. 430 000 főt.
Mint Róma, Cagliari is hét dombra épült: Castello, Colle San Michele, Colle di Bonaria, Monte Urpinu, Monte Claro, Tuvu Mannu és Tuvixeddu.
Cagliarit a főníciaiak alapították az i. e. 7. században, antik neve Calaris vagy Kalaris. Az óvárosi sétához elég edzettnek kell lenni, nem azért, mert annyi a látnivaló és rengeteg időbe telik, hanem, mert sokat kell menni fel-le, mivel az egész város dimbes-dombos.
A városlátogató túrát a római amfiteátrumnál lehet kezdeni, mely a legjelentősebb római korból (i.e. 238 -395) fennmaradt épülete Szardíniának. Kr. e. 1. század végén épült. Tízezer főt fogadott be, ami abban az időben a lakosság 1/3-át jelentette. Az amfiteátrum nyaranta ma is koncertek és operaelőadások helyszíne.
Innen egy alig tíz perces sétával már a történelmi óvárosba érkezünk. Az óváros a Castello dombtetőn fekszik, ezért is ennek a negyednek a neve: Castello, azaz várnegyed. Két városkapun, vagyis két mészkőtoronyon át közelíthető meg: Pankráció torony (1305), melyet az Elefánt toronyhoz (1307) hasonlóan a szárd építész Giovanni Capula tervezett a pisai uralom alatt. Mindkét tornyot megfigyelés céljából építették a pisaiak, majd a spanyol uralom alatt börtönként, kínzókamraként használták őket.
A Pankráció toronytól öt perces sétára találjuk a Szűz Mária Székesegyházat (Cattedrale di Santa Maria), melyen különböző építészeti stílusjegyek fedezhetők fel. Az 1200-as években épült pisai román stílusban, majd az 1600-1700-as években barokk stílusban újították fel, ezért is a templom belsejére jellemzőek a súlyos, cikornyás barokk jegyek. Barokk homlokzatát az 1930-as években az eredeti középkori pisai építészeti stílusban építették át, a pisai dóm mintájára, így a templom visszakapta eredeti alakját.
A katedrális mellett találjuk a Régi városházát (Ex Palazzo di Città), mely az önkormányzat székhelye volt a középkortól az 1900-as évek elejéig.
Szintén öt perc gyaloglásra található a zsidó “Gettó” (Ghetto degli ebrei), mely valójában nem a zsidók gettója volt, de a zsidó negyed volt itt a közelben, ahol ma a Szent-Kereszt Bazilika (Basilica di Santa Croce) található, ami egykor zsinagóga volt.
Ha remek kilátást keresünk a városra, akkor nem szabad kihagyni a Szent Remy erődöt (Bastione di Saint Remy), mely a 19. század végén épült a város 14. századi falaira, és egyesíti a Castello negyedet Villanovaval és Marinaval. A várfal tetején hatalmas terasz van, ahonnan csodás kilátás tárul az egész városra, a Poetto strandra és a sópárlatokra.
Ez a két utóbbi, tehát a strand és a sópárlatok, szerintünk Cagliari legérdekesebb látnivalója, mert maga a város még kis jóindulattal sem mondható szépnek. De a strandra sem lehet eljutni gyalog, mindenképp autó, vagy kerékpár szükséges. Még a központban is sok a romos ház, építészeti emlékei sem mondhatók különlegesnek, és a városnak egyáltalán nincs az a mediterrán hangula, mint ahogyan azt sokan az olasz városokról képzelik.
Mint Cagliari igazi nevezetességét nem szabad még elfelejtenünk a csodálatos flamingókat, melyeket Cagliarit elhagyva a környező utakon nagyon sok helyen látni, gyakran “fej nélkül”, hiszen egyfolytában vízbe dugott fejjel keresik maguknak a táplálékot, és ezáltal valóban vicces látványt nyújtanak.
Flamingo photos courtesy: Davide Mocci – Master film
Ha valaki ezen a gyönyörű szigeten is mindenképp városra vágyik, és nem tud még egy hétre sem elvonatkoztatni a városi élettől, akkor sokkal inkább ajánljuk Algherot, ami kisebb, mint Cagliari, de minden megtalálható az éttermektől az üzletekig, mediterrán hangulattal és gyalogosan elérhető hosszú homokos stranddal.